Hetek teletk el igy, a gyerekek szinte az egyész napomat betoltotték. Rengeteget játszodtunk, tanultunk és kirándultunk. Már nem a nevelonojuknek számitottam hanem afféle titkos barátjuknak akinek minden titkot elmondhatnak.
-Holnap.... holnap... holnap-Kiabálta Jenny felém szaladva a kertben. Természetesen azt várta hogy én majd megkérdezem hogy mi lesz holnap...
-Mi lesz holnap?-tettem fel a kérdést néhány másodpercnyi szunet után.
-Jön.....ide ....Erik! -mondta nevetve mintha akkor sulya lenne ennek az informácionak számomra.... Remélte hogy majd meglepődom, talán még örulni is fogok.
-Az remek. Nagyon örulok neki...
-Te ismered Eriket? Szegezte nekem a kérdést mintha valami olyat kérdezne amire illene tudni a választ.
-Nem, sajnos még nem ismerem
-Kááár....
Ezen a napon ugyanezt a hirt ujságolta el nekem Mark, unoktastvére Nicholas és Jane is. A szabadtéri programnak nevezett szorakozás után a tanuloszobáb mentem, néhány könyvért no meg ez volt a lakás szinte egyetlen nyugodtnak mondhato szobája. minden balétol és veszekedésektuol mentesulve....Mikor beléptem már égett a villany. Ugy tunt valaki szintén ide menekult a mindennapos családi perpatvarok elol.
-Helo, milyen napja volt?-kérdezte meg Elenázer, ő volt az egyetlen aki nem viszelkedett velem ugy mint egy cseléddel
-Helo, egyész jonak mondható, és magának?
-Borzalmas, egyébként magának mindig jo napja van
- Magának pedig mindig borzalmas....-vágtam vissza és csak reméni mertem hogy nem fog megsértődni. -Mondja csak ki az az Erik?
-Erik? Az öcsém.-válaszolt és legszámonkérobb pillantással nézett rám.
-Csak a gyerekek meséltek rola ma délután szerintem nagyon kedvelik
-Nem csodálom, Erik mindig rendes veluk,de hát ugy konnyu is elviselni valakit ha egy évben három hetet toltunk veluk.
-Vitathatatlan....
