Épp a Londonba tartó gépen kezdtem a naplóirást, valahol Franciaország felett.Hogyan is szoktak elkezdeni egy naplót? Talán bemutatkozással? Hát
jó: A nevem Heidenhogg Anne, Magyarországon laktam eddig, most pedig Londonba repulok hogy pénzt keressek az őszi tandijra. Angoltanárnő leszek egy nagyon gazdag családnál. Sosem gondoltam volna hogy a XX. században is vannak magántanárok.
Ezen a napon ismerkedtem meg azokkal az emberekkel azikkel a kovetkezo honapokban sokat, tulságosan is sokat fogok találkozni. Egy idősödő tanárnő jött ki elém a reptérre, négy gyerek kiséretében, valószinu volt hogy az ő helyet veszem majd át...
A négy gyerek kozul a legnagyobb a 12 éves Mark volt, magas, szőke komoly tipusu srác. Unott képpel várakozott, mint aki sokszor fogadott már nevelőnőket a repulotéren. Ekkor futott át eloszor az agyamon hogy vajon a szleik miert nem foglalkoznak veluk? Állitolag az apjuk ugyvéd, az anyjuk egykor modell volt... nem az a megszokott fennallas.
Márk huga Jenna volt bátyjával ellentétben alacsony szeplos, szemugeves kislány, Egy a pajos, mindig mosolygo gyerekek kozul. K.b. nyolc éves volt és azonnal az volt az érzésem hogy vele joban leszek.
-Jó napot, Miss Hiedenhogg vagyok!- mutatkoztam be mosolyogva a nevemet tartalmazo táblát tarto kislánynak. -Szia! Koszont vissz cérnavékony hangján. -Üdvözlöm, Miss....már nagyon vártuk.....
Szoval valahogy igy kezdodott az egész. Igy ismertem meg a család majdnem minden tagját. Ők igazábol egy nagyon kis városban éltek, bár a gyerekek szulei igazi "nagy kutyak" voltak. Azok a tipusu emberek akik a szinfalak intézeteik az ugyeiket. Elenázer egy másik meghatározo szeélyikség volta az ottartozkodásom ideje alatt. Joképu, szoke uzletember ennek mutatta magát aztán az eseménydus idok alatt kiismertuk egymást mint a tenyerunket. Mindezek mellet megismertem meg Lizát, Elenázer hugát és Frederikát a feleséget is.
